Egy klérusban élő apáca enged a tiltott örömöknek, feszülőt használva tüzes hévet gyújt benne. Áhítata az imáról az önörömre terelődik, nyögései visszhangoznak kolostorcellája határain.
Engedj egy tiltott fantáziának, mint egy jámbor apáca, az önöröm ellenállhatatlan csábításának. Ujjai táncolnak szent redőin, minden érintése az önkívület hullámait gyújtja. Huncut huncutsággal nyúl Krisztus, a feszülő szent szimbóluma felé. Szűk bimbóját a szent ereklyével izgatja, lélegzete zakatol, ahogy mélyebbre hatol. A templom szentsége és fogadalmai feledésbe merülnek, miközben átadja magát az elsődleges késztetésnek. Édes nektárja lecsorog az ujjain, tanúságtétele bűnös tettének. A mámorító íze csak tüzeli vágyát, tovább kutatni készteti. Az intenzitás épít, teste reszket, ahogy lovagol a házi gyönyör hullámain. Ez a szívás, a testi vágy tiltott hatalmának tiltott szövetségét ejti próbára.