Kalandvágyó főhősünk egy túra kellős közepén találja magát elveszettnek és fáradtnak. Egy kedves idegennel való véletlen találkozás egy félreeső tó mellett váratlan meghívást kínál egy piknikre. A látvány, ahogy a barna szépség kortyolgatja folyékony ebédjét megborzong a gerincén, és nemsokára enged a pillanat varázsának. A hangulat feltöltődik, ahogy az idegen nyelv felfedezi a száját, és elég hamar egy mélytorokba kerül, amitől zihálva kapkodva kap levegőt. Az asztalok megfordulnak, ahogy viszonozza, ajkai és nyelve varázslatukat az idegen lüktető tagra munkálja. A jelenet testibb fordulatot vesz, ahogy érzi, hogy a seggét megfeszítik az idegen ujjak, majd pedig a vastag tagja. A ritmus épül, a gyönyör felerősödik, és csak az elsődleges kapcsolat tűnik fontosnak közöttük. Ez olyan piknik, mint semmi más, folyékony ebéd, ami csillapítja minden éhségét, és olyan ízt hagy maga után, ami sokáig tart, miután lemegy a nap.